Hogyan legyünk képregényrajzolók? 2.

Az előző elképesztően fontos bejegyzésben bevezettelek benneteket a képregényrajzolás legalapvetőbb ismereteibe azáltal, hogy megtanultunk együtt zombikat rajzolni.

A mai poszt címe is átverés, ugyanis semmilyen képregényt nem rajzolunk (szóval továbbra SEM vagyunk képregényrajzolók), viszont megismerhetjük a képregényrajzolás fázisait. Ahány rajzoló, annyiféle módszer, viszont a következőkben taglaltak egy általános, de jól elkülöníthető és jól működő rendszert mutatnak be.

Szóval, a legelső fázisunk a tervezés. Ez történhet papíron, profiknak fejben, ügyesebbeknek máris digitalizáló táblán, mindegy is. Nekem ez a legfontosabb részmunka, ha jók az alapok, könnyebb építeni. Vázlatfüzet, rotring, radír, másra nincs is szükségem.

Ennél a munkánál magamhoz képest elég sok tervrajzot skicceltem, ugyanis ez egy olyan felkérés volt, amit a lehető legjobban akartam megcsinálni. A berettyóújfalui jéghoki csapat logojáról van szó. A végére sikerült megfognom azt, amit szerettem volna láttatni a jéghokisokkal. A rajzot beszkenneltem, innestől jön a számítógépes munka.

A következő fázis a kihúzás. Ez pontosan így megy a képregényeknél is, először elkészül a ceruzarajz, azután egy másik alkotó által (legalábbis jobb helyeken) a kihúzott tusrajz.

A kihúzás során letisztul a kép, kidolgozzuk a fontos részleteket, az árnyékok a helyükre kerülnek. Itt még lehet javítani. Régebben Henrik barátom húzta ki minden rajzomat, amióta van egy Wacom táblám, azóta már én csinálom magamnak. Nem volt túl egyszerű megszokni, de már egészen a kezemre áll ez a cucc. Nekem azért nehéz, mert a táblán mozog a kezem, viszont közben a monitort nézem. Van akinek ez abszolút nem jelent problémát, de vannak akiknek igen.

A harmadik fázis a színezés. Ezt a szakaszt lehetne órákig taglalni, a lényeg az, hogy a kihúzott tusrajz alá kerül egy színezett réteg. A rétegeket ugye úgy kell elképzelni, mintha lenne több fóliánk, amire mindre mást rajzolunk vagy színezünk, aztán egymásra illesztjük őket. Ennek a gyakrolati haszna az, hogy átlátható a munka, másrészt pedig könnyebb javítani, finomítani egy-egy területet.

Én ennél a rajznál kifejezetten sok réteget használtam, 5-6 rétegre ment fel a tusraz, és még ennyire a színezés (a tusrajz azért ment fel több rétegben, mert nagyítani és forgatni akartam a figura testrészeit, hogy a legjobb pózt és arányt el tudjam kapni). Színezésnél általában két-három réteget szoktam használni.

Van egy fázis, ami nem feltétlenül fontos az elkészítés folyamatában, viszont sokat tud dobni egy-egy képen. Ez pedig a textúrázás. A színréteg alá felviszek egy textúrát, amitől anyagszerűbb lesz a színezés. Most például külön textúráztam a kesztyűt, a hokiütőt, a ruhát, a köpenyt és a koponyát is. Látszik is a különbség.

Ezután lehet még szórakozni kicsit a végleges képpel. Ez egyfajta színkorrekció, amikor az általad késznek ítélt képre ráhúzol még egy filtert, ami ad egy tónust a képnek (narancs, tenger, stb.)

A mostani esetben egy csapatszimbólumhoz kellett egy névfelirat is, erre most nem térnék ki, a lényeg, hogy jó betűtípust kell választani, és a stílusnak megfelelő feliratot. Én úgy érzem sikerült ezt jól megoldani.

A végeredmény pedig ez lett. 10-12 óra munka volt benne összesen, de mind nekem, mind a jéghokis fiúknak tetszett a végleges kép.

Na, ha képregényrajzoló szeretnél lenni, ezeket kell csinálnod általánosságban. A nehézség az, hogy ezeket panelenként, azaz oldalanként több képen is.

Akinek nem ment el a kedve a dologtól, azzal a jövőben szívesen folytatom a képregényrajzoló mesterkurzust. Maradt még valaki...? :)

üdv,
Tomster